Fekete Péntek

Múlt hét pénteken két népszerű motorost, két jó embert is elvesztettük, körülbelül egy óra leforgása alatt. A Tesztmotor.hu főszerkesztő munkatársa Molnár Dénes, azaz DennyM, az 5-ös úton szenvedett balesetet, míg Szöllősi-Csák Gergőről egyelőre csak annyit tudni, hogy tragikus hirtelenséggel hunyt el. 

A maguk módján mindketten tanítottak

Jómagam egyikőjüket sem ismertem közelebbről, Dénessel mindössze pár alkalmam volt beszélgetni. Intelligens, felelősségteljes fiatalembernek ismertem meg, aki szívvel lélekkel adta tovább tudását. Élményszámba ment a motor vezetéstechnikájáról tartott előadását hallgatni, olyan átéléssel magyarázta ezt a tudományt. És ezredszer is lelkesen mutatta az íveket a tanulóinak… 

Gergelyt szinte egyáltalán nem ismertem, csak egyszer találkoztam Vele és akkor is csak pár szót váltottunk, mégis percekig ültem döbbenten a gép előtt miután olvastam a szomorú hírt. Stand-up előadásai során nagyban hozzájárult, hogy az emberekben a motorosokról alkotott kép alapvetően megváltozzon. Amikor motoros kalandjairól mesélt, a néző/hallgató nem egy elszigetelt, kétkerekűekkel rendelkező, mogorva vagy éppen magamutogató emberekből álló csoportot képzelt maga elé, hanem különböző, színes egyéniségeket, akik elfogadhatóak a társadalom számára és akik nem exhibicionizmusért, hanem az élvezetért motoroznak.

Egy előadása a sok közül:

A Tesztmotor.hu ezzekkel a gondolatokkal búcsúzik főszerkesztőjétől:

“Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy Molnár Dénes /DennyM/ szeretett kollégánk, 2014 június 20-án örökre eltávozott közülünk. Dénes az 5-ös úton, egy erdőből kirohanó őz miatt motorbalesetet szenvedett. Családja, menyasszonya és szerettei, barátai és a motoros társadalom gyászolja őt.”

“”A jó motoros holtig tanul” – DennyM ennek szellemében oktatott a Tréningeken, és ezt jelentette a sisakján a “T” betű is. Rengeteg embernek segített jobb motorossá válni, mégis ilyen alázatot mutatott kétkerekű szenvedélyünk iránt.
Még mindig nem hisszük el…”

Szabó Henrik üzenete Deninek:

“Semmi sem örök…

Egy motoros szakújságírónak eredendően nem kéne nekrológokat írnia. Lássuk be, nem arra való, nem a szakma krémjét képviseli, nem a művészi igény, nem a kifinomult írás foglalkoztatja, hanem a menés: a végtelen távolságok, a dőlésszög, a gumifüst, a tempó, a sebesség, a gáz. Mégis lassacskán még a leggyengébbek is belejönnek, mert sajnos van alkalmunk “gyakorolni”.

Dany Boy nem volt a legjobb barátom, és szinte biztos, hogy én sem az övé. Nem is én ismertem a legjobban a hétköznapokban, nem jártunk össze szabadidőnkben, nem motoroztunk együtt rengeteget. De az élet sokszor egymás mellé sodort.

Amikor sok évvel ezelőtt megismertem, eleinte végtelenül bosszantott. Fiatal kölyök volt, szertelen, mohó, tele ambíciókkal, álmokkal, és persze már mindent tudott az életről. Aztán hirtelen elrepült pár év, és már messze nem volt annyira bosszantó, sőt! Úgy tűnt, megérett, megállapodott, megkomolyodott. Kezdtem úgy gondolkodni róla, hogy ő lehet a következő motoros újságíró generáció egyik meghatározó tagja, aki majd tovább írja a történetet, amikor mi már nem fogjuk tudni átemelni a lábunkat az ülés felett. Ennek az írásnak nem róla kéne szólnia, nem ő jött volna a sorban….

Nem a barátom volt, nem a testvérem volt, nem a kollégám volt, hanem egy az enyémek közül.”

DennyM egyik barátja pedig így emlékszik róla:

“ISTEN VELED DennyM!
Közel 10 éve fiatal suhancként az volt a legfontosabb kérdésünk, melyik motor megy jobban, az RS vagy a Mito… Sose tudjuk meg, de mindent megtettünk azért, hogy kiderítsük. Egy kép azért maradt abból az időből – az éjszakai csapatások, illegális gyorsulások – amikor kemények voltunk, mint a bili füle…
A Karasnában együtt csomagoltuk ki az új cbr-eket és pilláztunk nagy szemekkel, nekünk mikor lesz majd ilyen. Telt-múlt az idő és lassan,de biztosan megtaláltuk a számításainkat is. Én a versenypálya felé vettem az irányt, Te pedig tollat ragadtál és motoros újságíró lettél. Annyi motort teszteltél amennyiről én álmodni sem merek, néha felhívtál, hogy épp egy Daytona van alattam vagy egy RC8-as, és meséltél róla, mint egy gyerek.
Aztán végre kijöttél hozzám a ringre és én mesélhettem egy kicsit a pályamotorozásról, hogy kedvet kapj a versenyzéshez. Csak pár versenyt sikerült összehozni, igaz a pancsiringes felejthetetlen marad.
A biztonságos és tudatos motorozás volt mottód, amit nem csak hangoztattál, hanem eszerint is cselekedtél. Erre viszont nem lehet felkészülni… 
Nem találok szavakat és nem szeretném elhinni sem… Miért???!!!
Köszönöm mindazt, amit Tőled kaptam!
Hiányozni fogsz Barátom!”

 

Dumaszínházas kollégái ezzel a bejegyzéssel búcsúznak Szöllősy-Csák Gedeon Gergelytől:

“Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a Dumaszínház volt fellépője, Szöllősy-Csák Gergely 2014. június 20-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Egy magáról írt jellemzésével búcsúzunk tőle:
“Titokzatos teológus, művészlelkű bölcsész, a Dumaszínház FC sztárkapusa. Egészséges öniróniával megáldott Sándor György-rajongó, monogramjából akár egy népi hangszer neve is levezethető.
Túlmozgásos útkereső, aki hisz még a minőségi humorban. Sokfélét tanult, kipróbálta a Heti hetest, Repetát kért a Magyar Televízióban, alkalmanként újságot ír.
Állatvédő fekete bárány, aki nem sokat foglalkozik az arculatával, talán ezért is látjuk mindig borostásan. Évtizedekre tervez, nem akar mindent egyszerre megszerezni, viszont jól esik neki az elismerés. Tanítani akar, nem kioktatni, és reméli, egyszer majd az ő személyisége is átjön a képernyőn.
A kutya-macska barátság élharcosa, az intelligens tabudöntögetés Sandokan-ja, az egyetlen élő ember, akinek sikerült a tripla szaltó fél fordulattal, háromévesen. Persze, lehet, hogy csak leszakadt a hinta. Ez még nem tisztázott.”
Nyugodj békében, Gergő!”

Ezúton is szeretném részvétemet kifejezni a hozzátartozóknak.

blog comments powered by Disqus